Oldalak

2010. november 11., csütörtök

Cipelem a sorsomat,de néha nem bírom el!


Lehetnék boldog,de fáj a szívem.Mióta ismerem megváltozott az életem.
Volt egy ember,ki tönkre tette az életemet.Kegyetlenül megalázott.Elfeledtem,hogy milyen igazán szeretni,hogy milyen valakit őszintén szeretni.
S most itt vagyok újra...életem megváltozott.Egyik napról a másikra szerelmes lettem.De félek az érzéstől,pedig annyira szeretném.Nekem ő az életem,vele alszom,vele ébredek.Mégsem vagyok vele.Nézem szemeit és boldogság fog el.Mosolyog,örömöt ad nekem és mindig,mindenben mellettem áll.Sokat veszekszünk,de ennél jobb nem is történhetne velünk.Olyankor érzem,hogy szeret és fontos vagyok neki.Megölel és megnyugszik szívem.Ő az,akinél nyugalomra találok.Mellette újra önmagam lehetek.Annyi hibát elkövettem már,de ő mégis mindig ugyan úgy mosolyog rám.De taszítom magamtól,furcsa az élet.A szerelem félelmetes érzés.Érzem nekem csak ő kell,benne találtam meg mindent amit mindig is kerestem.Szeretem,ok nélkül!Megmagyarázhatatlan ez az érzés.Nem akarom elveszíteni,de előbb vagy utóbb megunja a várakozást.Bárcsak elmondhatnám neki,hogy ő a legfontosabb az életemben,de tudom úgy se hinné el.Hisz nem mutatom neki,hogy mit érzek.Megváltoztatta az életemet.Boldog vagyok!Már az széppé teszi a napot,ha csak nézhetem.Nem szól semmit,de a hallgatása mindent elárul.Talán lesz még egy életem,talán majd újra kezdhetem.Érte mindent feladnék.Megpróbálok megváltozni,ő nem sokat kért.Egyszer azt mondta nekem,hogy megpróbál nekem mindent megadni.De,hogy is tudhatná,hogy nekem nem kell semmi,se ajándék,se pénz.Nekem megvan mindenem,hisz ő az enyém.Mert ő nekem a minden.Szeretem és küzdeni fogok magam ellen.Mert ő az egyetlen,akire azt mondom,hogy nélküle nem tudom leélni az életem!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése